Amit valójában a gondolat terem,
Azt azt hiszem, pásztázza távcsövem.
Apró szelet, nem az egész,
Belőle megérteni szabályosan nehéz azt,
Hogy mi tárul elém, hogy mivel birkózom,
Hogy mi kerekedik felém.
Látom a részét, a benn hozzátoldja a többit,
Majd távcsövem a többire irányítom, csak hogy
Összeszoruljon bennem minden itt.
Szárnyakkal szállok, világot teremtek,
Mosolyt fakasztok, velem minden egy,
Minden kedves és tiszta, főleg a szándékok és a tekintetek,
Megértjük egymást, a sok és az egy.